Milburn lak

Jonathan csak áll és éz, egészen addig, míg egy meredist nem kap a karjai közé a csodálatos reflexeinek köszönhetően. Először csak azt hiszi, hogy a lányzó megbotlott és elesett, de mikor nem kap kérdést a válaszára, szemei elkerekednek és megnézi az arcot, ami hát, nem éppen élettel teli. Egy eészen egyszerű mozdulattal nem tartogatja hát a kisasszonyt, hanem felkapja karjaiba és beszállítja a szobájába. Gondolkozik egy kicsit, hogy most mit tegyen, végül leülteti őt az ágyára, leveszi róla pulcsiját meg biztonság kedvéért a nyakláncát és elfekteti. Nézi egy egészen rövid ideig, majd a hló fürdőjébe sétál, hogy egy tiszta pelenkát bevízezzen és azt a lány homlokára rakja. No meg hoz neki egy pohárban vizet is. Milyen szerencse, hogy ilyen rendetlen a fiúka, hogy mindene mindenhol van...
Szóval amint megvan mindennel, leül az ágy széléra és elkezdi nedvesítgetni a homlokot.

Jonathan, mikor meredis felébred, megkönnyebbülten elmosolyodik és leszedi a vízes borogatást a homlokáról, lerakja a földre, ott nem zavar senkit sem. Aztán nekiáll válaszolgatni a kérdésekre.
- Nos...Itt vagy a Fayette utcában, J. R. Milburn lakásában, pontosabban az ágyában. S hogy miért is? Mert kissé elájult, bele a karjaimba. Gondoltam nem doblak ki az ajtó elé. Egyszerűbb ez a megoldás, és kényelmesebb is, nemde?- kérdezi halkan, miközben odanyújtja a kisasszonyka felé a vízes poharat meg egy apró fehér tabletátt is felkínál, hátha.

Jonathan kissé felvonja a szemöldökét, mikor Meredis bocsánatot kér amiatt, hogy a karjai közé esedezett. De aztán csak fejet ingat, hogy ugyan, nincsen semmi baj sem. Aztán azt nézi, hogy a lányka beszedi-e azt, mait adott neki. És megtörténik a dolog, majd elhangzik egy olyan mondat, amire még el is mosolyodik.
- Majd meghálálod, efelől nincsenek eltérő gondolataim. De majd csak akkor, ha jobban lettél.*morogja mint egy nagy doktorbácsi, aztán elindul a szekrényéhez és kivesz belőle egy friss, még csomagolt pólót és egy ugyanilyen alsónadrágot.
- Ezeket vedd fel. Ma nem mész haza. Kérlek, mondd meg nekem az otthoni elérhetőségeiteket és felhívok valakit, hogy ne várjanak.

Jonathan komoran fejet ingat, ezzel jelezve, hogy ordenáru butrság az, hogy Meredis itt most az ő terhére van. Mert ez nem így van. És míg a második válaszra vár, keres egy tollat meg egy papírt, amire felírhatja majd a telefonszámot, vagy e-mail címet, vagy esetleg MSN elérhetőséget. De semmi ilyesmit nem kap, szóval szólni azt nem tud, csak elfogadni a választ, hogy a nagymama nem fog aggódni. Na persze, a nagymamák nem olyanok...
- Hát rendben, csak aztán nem szeretnék egy feljelentést kapni, hogy molesztáltam a kisunokáját. Sajnos, már történt ilyen, de mindegy is.*morogja még komorabban, mint a kezdetekkor és inkább fel is áll az ágyról.
- Öltözz át, készítek valami vacsorát. Van valami kívánsgod?

Pedig megteték, de ez egy hosszú és végtelen bonyolult történet. Mindegy is.
Ha Meredisnek egy fürdő a kívánsága, akkor hát legyen. A vörös elmutat abba az irányba, ahol van, majd elindul kifele a szobából.
- remélem szereted a cézársalátát, mással nem igen tudok neked szolgálni. Dehát...egyedül élek, ez számítható.- Jonathan nem is tudja, ezt minek mondta el, szóval inkább csak fintorogva fejetingat és kivonul a szobából, hogy a lány, legleő férfiszemek nélkül tudja végezni, amit akar. Jon ugyanis biztos benne, hogy van min legeltetni azokat a kék szemeket. Ebbe belegondolva arcára felfut egy enyhe pír, de eddigre ki is ér a konyhába és nekiáll ételt készíteni.

Jonathan kint a konyhban hallja, hogy Meredis zuhanyzik. Hirtelenjében erős késztetést érez, hogy nyeljen egyet és férfiúi fantáziáját fogja valahogyan vissza. Az ő fürdőjében egy lány, ruha nélkül...
Nem, a saláta sokkal izgalmasabb. Már csak a husit kell beleaprítani, amit hamar meg is tesz és elfelezi a nagy adagot két tálba, tálcára arkja, közben a víz is elhallgat. Még kiveszi a hűtőből a salátaönteteket, amik vannak és egy egészen apró szőlőt is pakol meg szőlőlevet és bevonul a szobájába, ahol már várva van. Le is rakja az ételt az ágyra és jelzi a kezével hogy a jelelvő válasszon, fogyasszon amit csak akar. Addig ő szépen megnézi őt a lógó ruhákban, amik rajta vannak és jót derül.
- A nyakláncod az éjjeliszekrényen van, a pulóveredet a szekrénybe raktam.

Jonathan kissé furcsán nézi a hústalanító meredist, dehát legyen, a magyarázatot megkapja. Ő maga nem tudna meglenni a a proteinbomba nélkül, igaz javarészt csak csirkért fogyaszt, a többit csak néha, kényszerből.
Szóval csak esznek, esznegélnek, de ennek egyszer vége van. Amint mindketten lerakáták már a villájukat, a vörös töri meg a nagy csendet.
- Nos. Remélem ízlett, semmi baj nem volt vele. Kérsz esetleg még valamit?- a kérdés feltevése után a fiú már nyúl is a tálcáért, és fél kézzel, könnyedén lepakolja a földre, maguk mellé. A szőlőleves poharát viszont továbbra is praclijában szorongatja, hátha esetleg a nagy ücsörgésben megszomjazna.

Jonathan bólint, felfogta, hogy Meredis nem kér már semmi mást vacsorára. Viszont akkor fel is ll a tálca mellé, és felemeli. Annak jeléül viszont, hogy vissza fog még ide tévedni a poharát lerakja az éjjeliszekrényre és elindul kifele a kezében a maradékokkal. Bent a hálóban lehet hallani, hogy tevékenykedik össze meg vissza.
DE hamar visszatér. Az ejtóban megáll és csak vizslatja az égyén ücsörgö hölgyeményt. Ki tudja, mire gondol közben. De aztán megmozdul.
- Ha nem haragszol, akkor most bemegyek a fürdőbe és lezuhanyzom. Aztán hagylak nyugodni az éjszakába.- Miközben ezeket mondja, már turkál is a szekrénykéjében és szedi ki a hálóruháját, ami egy felső nélküli, hosszú, szürke kockás nadrág. Ezzel vonul be vigyorogva a vízosztályra.

Jonathan ténykedik a fürdőben. Fürdőzik,. hajat mos, sőt, még a serkedő szakállát is leborozválja, hogy a vörös hajához, kisfiús arcához meglegyen a babapofi. De hamar végez.
Fedetlen felsőtesttel és vörösségét törölgetve egy fekete törölközébe sétál ki a szobájába, és közli a nagy tényeket, miközben leül az ágyikóra és kezébe guberálja a poharát. Igen nehezére esik szemmel tartani a lányt,aki meg körbe és körbe.
- Az a helyzet, hogy széles az ágyam. Sajnos veled együtt kell aludjak, nem tudom, ez neked mennyire terhes. Nem tudom, észrevetted-e, de elég magas vagyok. És hát felajánlanom, hogy alszom a kanapén, csak... egy kissé rövid.- először a tény, aztán a tény indoklása. A férfiúcska tényleg kissé zavartan néz, hiszen ki tudja, hogy hogyan áll a dolgokhoz a vendég.

Hát ha minden klappol, akkor remek. A fú feláll az ágyról is visszamegy a fürdőbe, de a lehető leghamarabb jön is vissza, csak lerakta a törölközőt.
- Nos, ha gondolod, akkor lefekhetsz aludni. Vagy nézhetsz kint tévét, vagy akár itt bent is. Nekem még van egy kis dolgom.- motyogja semmitmondóan, majd a számítógéphez sétál, ami a nagy ablakkal szemben van, és jól bekapcsolja. Amíg a gép ezen a dolgon ütyködik, Jon csak nem bírja ki, hogy ne menjen ide meg oda, vagyis ne hozzon magának valami ihatót, hiszen az kell, meg szőlő is. Na persze igény szerint hoz Meredisnek is. Amint visszatér, már ülhet is le a dolgait intézni.

Jonathan valami zenélő programot indít el. Kezébe vesz egy, a monitor mellett heverő pálcát és azzal kezdi el a képernyőzetet piszkálni, érintős a dolog. Kottát ír, nem mást. Eléggé előre dől, alsó ajkát beharapja, közben szemezget a szájába, nehezen tud dönteni így látszólag is, hogy mit hova rakjon, s nem rakjon-e sehova. Jó pár perc után azonban bekattan és eldől a dologtól, a pálcát az asztalhoz vágja és kinyomja a gépet úgy, ahogy van. Odavándorol Meredis mellé az ágyra és csak néz maga elé. Még véletlen sem szeretné megzavarni az olvasásban. Azonban azt nem bírja ki, hogy egy picit ne húzodjon a meleg testéhez közelebb és ne nézzen rá a szeme sarkából néha-néha.

Jonathan meg csak nézi és nézi, hogy Meredis hogyan olvasgat. Mikor pedig a lány becsukja a könyvet, a lelke felsóhajt egy Na Végre! kíséretében. Persze még a szeme sarkából való odapsilantgatást is abbahagyja, mereven nézi a falat magával szemben.
Egészen addig, míg meg nem érzi, hogy egy zöld szempár viszont rá van szegezve. Ekkor ő is merészebben teszi ugyan azt, amit az előbb, egy hirtelen pillanatban pedig kidhgja nyelve hegyét és egy villám mozdulattal megnedvesíti kiszáradt ajkait, majd köhécsel egy párat. Nagyon kéne neki valami téma, de sürgősen.
- Holnap szombat van.- közli nem es egyszerűséggel. Ami még nem is lenne akkora baj, hiszen vannak kattant emberek, de...A holnap nap sajnos még csak szerdát írnak.