Milburn lak

Jonathannak sem sok szüksége van a kottára, hiszen ezer és egyszer játszotta már. Igaz más verzióban és ez egy kis kalamajkát is okoz, ugye a sebesség miatt. De ahelyett, hogy most a fiú elkezdene nagyon perlekedni, vagy valami, csak nyel egyet és megszólal.
- Nézd... hagyd, hogy úgy játszam, ahogy nekem az a legmegfelelőbb. Hidd el nekem, hogy ha ehhez hozzászokszok, neked is sokkal könnyebb lesz. Egy hangszeres kísértet a hanszeresnek sokkal nehezebb megtanulni, főleg, ha előtte már ismert másikat is, mint az énekesnek egy kicsit változtatni. Kérlek, hallgasd meg előre, hogy így milyen, s ha nem tetszik, még mindig alkudhatunk. -azzal a választ nem megvárva a férfiúcska bele is kezd a játékba. Lassabban, mint amúgy, s ezt valamiféle módon jelzi is. Csak azért ilyen, hogy könnyebben érhető legyen.

A végigjátszás után Jonathan várja a kritikákat, várja, hogy mi az, amibe a hölgy belekötne. Szerencsére nem sok ilyen dolog van, csak a magasság. Hát igen, az ő változata egy csöppet mélyebb hangra lett írva. De a kérés számára parancs. Bólint egyet.
- Hány hanggal? - teszi fel az azért igen fontos kérdést. És amint megkapja a választ, már teszi is a dolgát, mert miért ne tenné...Amint így is eljátszotta, már magasabban, megintcsak érdeklődve tekint a lányra, hogy így mennyire volt megnyerő.

Jonathan roppant módon örül, hogy Meredis lánykának ez a verzó már tetszik is. Így legalább nem kell sokat szenvedni. arra meg bólint egyet, hogy akkor már csak egybe kell próbálni. Fejét egy kicsit a hölgyike felé fordítja.
- Akkor egy, két, há' és...-az és után egy bólintás, és a játék elkezdése. De a fiúka még véletlen sem fordul vissza a billentyűk felé, rendületlen figyeli, hogy énekesnője hogyan teljesít. No meg hát miért ne figyelhetné, ha egyszer nem éppen egy visszataszító teremtés és a vörösünk pedig nem éppen fából van...Amint a dallam véget ér, megint bólint egyet elismerően.
- Úgy gondolom, ennyire még nem dolgoztunk össze jól. Ez a neked való dal.

A tea kérésére a vörös fiú megrázza a fejét. Besétál a konyhába és odatesz egy kanna vizet főni. De aztán hamarost el is tűnik a hálójában. Onnan meg már egy atlétában tér vissza, meg mezteláb. A lakásban ugyanis igen meleg van. No meg ez egy kis időhúzás. Nem sok minden van, amit jobban utál a férfiú, mint a várakozást a teavízre. Így pedig, mire extrás tűzhelyén felforr a víz,már vissza is ér. Egy nagy bögrét levesz a polcról, meg egy teásdobozot, és citromos feketetás filtert halász elő. Ezt rakja a víz alá, és már viszi is a zongorához.

Nagy vetkezések színtere ez, kérem szépen...De ez most teljesen lényegtelen. Jonathan, miközben Meredis fogyaszt, visszaül szépen a helyére és aprón nyomogatj a billentyűket, de csak hogy ujjai teljesen képben legyenek arra a pillanatra, ami hamar el is jön. A munkát folytathatják. Szóval a vörös már játszik is. Először igen lassan, de aztán int egyet a kezével a mellette ülő dalolászónak, hogy most egy kicsit gyorsítani fog. És meg is teszi. A dallam végére elégedetten mosolyog, természetesen csak magában.
- Azt hiszem, ez a megfelelő sebesség.

Jonathan harmadjára is elkezdené játszani, vagy már maga sem tudja hanyadjára, mikor bizony valami probléma történik. Meredis hangja valamiért elmegy, és...Borzalmas. Elfintorodik, és elfordul a hangszertől. Nézegeti egy kicsit a lányt, de rájön, itt nem lesz ma már semmi.
- Mit tehetek érted?- kérdezi halkan, kissé rekedten, Mindig ez van, ha nem beszél egy időn keresztül, vagy semmi hangot nem ad ki.
- Hazavigyelek, vagy még egy pohár teát kérsz, vagy egy ágyat és takarót? -Na, itt mintha valaki aggódna. A vörös saját magánál se tudja ezt minek betudni. Majd kiderül.

Hát akkor Jonathan már csinálja is azt a teát, ha Meredisnek az a kívánsága. Valamiért igen fontos lett neki a darab, tehát mindent megtesz, hogy ne az utolsó pillanatokban üssön be a ménkő...Na meg lehet, hogy nem csak a darab iránt érez enyhe vonzalmat.
Nade...Bevánszordik a konyhába, kicsit kunymákol és egy tálcán szállítja a teát a lánynak, mellé meg egy kis csokiskekszet is, teasüti verzóban, ha esetleg megszottyanna hozzá a kedve. S míg így folynak a dolgok, a férfiúcska leül a lányzó mellett lévő kanapéra, kezébe vesz egy kapcsolót és elindítja a televíziót.

Amíg Meredis fogyaszt, Jonathan cask kapcsolgatja a tévét. No meg ő s helyezkedik a másik kanapén,egészen úgy, hogy nekidől a támlának és szinte fekszik már.
Az adás végül valami írtó ostoba, Hívj most, és nagyot kaszálhatsz műsron áll meg, amit amúgy a fiúka nem szokott ám nézni, csak...csak hát na. Most ehhez van neki gusztusa. De nem sokáig, egy hirtrelen mozdulattal knyomja a ketyerét, szemeit lehunyja és sóhajt egy nagyot. Aztán szemkinyit, fej elfordít a lány felé, és így marad az idő.

Ahogy a lányka elpirul, Jonathan szerint csak mégédesebb lesz, mint volt előtte.
Na álljunk meg! Jonathan nem gondol ilyeneket egy lányról, ugyan...Ő komor és mogorva és semmiképpen nem keresi az emberi kapcsolatokat. erre rádöbbentve saját magát, elfordul a lánytól és megint rájön, hogy milyen egy izgalmas dolog is a plafont nézni és annak kis hibáit számolgatni, amiért a férfi igen sokat fizetett, hogy nagyjából egy darab se legyen rajta.
Szóval nézi a hibátlan plfaont és próbál nem gondolni semmi olyanra, amire nem kéne neki. Viszont az énekeske hangja megriasztja.
-Semmi gond. lesz ez még jobb is.- Egy apró bíztatás, aztán megint semmi különös.

Jonathan nagyon jól elvan a plafonnal, ám nem nagyon bírja azt ki, hogy ne nézzen a látványosan magával szenvedő lányra. Sóhajt egy nagyot.
- Ha nagyon fáradt vagy, ledőlhetsz bent a szobámban, de ha kibírod hazáig, akkor hazaviszlek. Vagy aludhatsz a kanapén, nekem végülis teljesen mindegy.- eléggé morgós volt most ez a hangja vörösnek, dehát ez van. Míg a válaszra vár, elviszi Meredis elől a kiürült dolgokat és megy a konyhába rámolni.

Hát ha Meredis nem fáradt, akkor nincsen semmi gond, főleg akkor, mikor össze kezdi szedegetni a dolgait, majd még el is pakolni. Ekkor Jonat5han is feláll a nagy fetrengésbő és megint eltűnik szobája rejtekébe. Csak pár percet van el, és egy barna pulicsban, no meg zokniban tér vissza, hogy ha haza kellene szállítani a lányt, akkor ne akkor kelljen összekapnia magát. Amíg pediglen nincsen jobb dolga, elsétafikál a zongorától nem messze álló szekrényhez és elkezd benne kotorászni. Vlgezetül egy gyűrött kötget húz elő.
- Szeretném, hogy ha majd kesz hangod, akkor az ötödik és a tizenkettedik sort megtanulnád. Az való erre a dallamra, amit játszottunk, de én nem tudom neked megtanítani, nem tudok énekelni.

Jonathan arcára egy ergészen apró mosoly kerül, mikor kiderül, hogy Meredisnek ez a hangváltozás csak ideiglenes.
-Nagyon remélem, hogy holnap már tudunk a zeneiskolában is próbálni. Nem hiszem el, hogy ennyi gondot okoz egy hülye csőtörés, ami ráadsul a lehető legmesszebb volt a nagyteremtől. Fogadok, hogy az a tetves Raggio csak kölcsönadta megint valakinek a zongorát. Jó szokása. Amiből pénz van, ő azt csinálja...- utálatos morgás meg fintorgás. Látszik, hogy a vörös nem igazán kedveli a zeneiskola vezetőjét, Mérgében még az öklét is összeszorítja.

Jonathant bizony nem kell nyugtatgatni, megvan neki a tökéletes nyugtatószer, amiért be is sétál a konyhába. Először is elkezdi kibontogatni a zacskót, amit most vásárolt, és kivesz belőle pár szem szőlőt, majd elővesz a hűtőszekrényből egy üveget, sárgás, borra hasonlító lével. Ki lehet találni, hogy mi az. Igen, szőlőlé.
Szóval Jonathanka nekiáll ezt fogyasztani, s maint az utolsó szem is lecsúszik a torkán, nincsem már semmi baj sem. Így sétál vissza a kanapéján ülőhöz. Kezét csípőre rakja és lepillantgat rá. Most abszolút nem tudja, hogy a nagyszenvedő kisasszonyka mit vár tőle, mit tegyen.