Milburn lak

Jonathan jót mosolyog Meredis kérdésen, miszerint a babák örülni fognak-e. Majd bólogat.
- Persze, hogy fognak. S ha később ők nem is emlékeznek majd rá, mennyire tetszett nekik ez vagy az, akkor azért vagyunk mi, hogy majd már őszen és rossz lábakkal elmeséljük nekik.- magyarázza teljes átéléssel aztán nagyot koppan, mikor rájön, hogy a kis neje egyik kérdésére nem válaszolt, vagyis nem reagált, vagy mi, ami itt az ő családjukban végzetes hibának is számíthat. Szóval gyorsan összeszedi minden gondolatát és belekezd.
- Hát nézd...Megkérdezni megkérdezheted, én akkor sem fogom neked elárulni,nagyon jól tudod. Mint ahogy eddig egy évben sem tettem .-mondja neki mosolyogva, aztán feláll a kisfiával és elindul vele a kis járókáig, majd belerakja.
- Szerintem a mai éjszaka kint hagyhatjuk itt őket, hogy reggel a szép látványra ébredjenek- veti fel a remek ötletet, majd elindul vissza a kanapéra.

Őszen és rossz lábakkal? Isten ments, hogy én erre gondoljak... én nem akarok megöregedni...*Na igen, ez az a pont, ami nem nagyon tetszik neki... Ő neki tökéletesen megfelelne, ha örök életére 20on éves maradna, a végén még túl ráncos lesz.
Tudom, hogy nem fogod, ez teljesen egyértelmű.. csak hát tudod a megszokás...ami meg a kint hagyást illeti.. végül is kint hagyhatjuk őket... csak... valamiért olyankor nyugtalanabb vagyok. De... úgyse eshet semmi bajuk.*Egy ideig még nézegeti lánykáját, majd egy jóéjt puszi, s megy is, hogy bátyja mellé rakja. Aztán még visszasétál az asztalhoz, hogy bevihesse magával a hálóba a muffint, meg a forró csokit, ha már így előszedte, s már el is tűnt, hogy az ágyban fekve fogyaszthassa ezt mind el.*

S már reggel is van. Jonathan megint a karácsony mesés hangulatára kel fel. Kinyújtóztatja az éjszaka elgémberedett tagjait, s egyik oldaláról a másikra fordul...na, ha nem a hátán aludna egyhuzamban, egész éjjel. Szóval szimplán csak felül, oldalra néz a kis nejére, aki a korai időpontnak köszönhetően még alszik. Csak mosolyog ezen egyet, ad neki egy puszit majd kikászálódik az ágyból, s elvonul a fürdőbe. Ott gyorsan végez, s már megy is ki, hogy megnézze, mi a helyzet a babócákkal. Amint kiér hozzájuk, örömmel tapasztalja, hogy mindkettő szundít még. Tehát a konyhába sétál és magához vesz egy csésze fekete teát, hogy jobban felébredjen, majd a fához sétál és úgy, ahogy van, félmeztelenül, a hosszú pizsamadrágjában leül a karácsonyfa alá. Ott iszogatja az ébresztőjét, miközben a kisbabáik is elkezdnek nyöszörögni, kelésre hajlamosak.

*Nos, Meredis minden ilyen izgalom meg hangulat nélkül ébred fel. Amennyire férjecskéje lelkendezik ezektől, Ő annyira nem... na persze nem utálja ezt a dolgot, csak nem mutat irányába különösebben nagy izgalmat. Ahogy felkel még egy jó ideig fekszik az ágyában, felkönyökölve. Törölgeti a szemét, majd kócosan, úgy ahogy van hálóingben s köntösben sétál ki a nappaliba, ahol is ad egy-egy puszit ébredező csöppségeinek, meg Jonathannak.Aztán már megy is a konyhába, egy pohár tejért meg egy kis sütiért, amivel odasétál a fa mellé, s le is ül. ül ott egy 2 percig, néz maga elé, majd feláll s kiveszi először fiát, amit oda is ad férjének, majd megy lányáért is, hogy aztán kibonthassák a csodás ajándékokat.*

Jonathan kezébe hirtelen egy baba kerül. Az ő édes és egyetlen fiacskája, akinek nyom is a fejej búbjára egy apró puszit, aztán magához öleli és jól megringatja.
a kisbaba nevet, Jonathan meg örül ennek a dolognak, majd az ölébe ülteti és rámutat a fára.
- Látod, fiam? Ez itt a karácsonyfa, ami alól most ki fogjuk bontani az ajándékokat.-magyarázza neki, mintha csak a baba nagyon értené. De az mindegy is. Aztán mikor a kis neje leül mellé s rámosolyog.
- Na most végre megtudod, hogy mit kapsz.- mondja neki egy kacsintás mellet, majd az első, Jonathan feliratú ajándékért nyúl, hogy jól kicsomagolhassa azt.

*Meredis meg mosolyog egy nagyon azon, milyen kis aranyos, ahogy magyarázza a dolgokat fiuknak. Sőt, még egy puszival is megörvendezteti a lelkes magyarázót.*
Megtudhatom, igen.*S már nyúl is az első ajándékért... természetesen sikerül belenyúlnia, s a grannytől kapott szokásos sált bontja ki, aminek persze örül, a második ajándék Brian-é, azt még ki se bontja, csak félre rakja. Aztán, hogy ne legyen ilyen önző, kezébe vesz egy édes kis fehér macit, amit kislányának kezébe ad.*
Boldog karácsonyt, csöppem.*S egy nagy cuppanóst is lenyom Anne-nek aki előszeretettel ölelgeti már a macit Meredis nagy elégedettségére.*
Mondd csak drágám.. melyiket kaptam Tőled?*A kérdés könnyebb, s miközben ezt megteszi úgy csak egy kicsit észrevétlenül Jonathan felé tolja a tőle kapott ajándékot, vagyis a fő ajándékot.*

Jonathan első ajándéka egy könyv, amit az apukájától kapott. Szépen megnézegeti, aztán megrázza a fejét és félrerakja. Ezek után kivesz egy puhább csomagot, s odanyújtja a kisfiának, aki a kis kezeibe megfogja ugyan, de el is ejti. Jonathan ezen kaca egyet, majd kivesz egy csomagot a többi közül, egy igazán kicsit, s odanyújtja a nejének.
- Boldog karácsonyt, Kincsem...-mondja neki, majd nyom neki egy apró csókot és elkezdi kinyitogatni a következő kézre eső dolgot, ami egészen véletlenül Meredistől van kapva. A babócáját eközben lerakja a földre, aki négykézlábra áll és elkezd száguldozni össze meg vissza az ajándékok között.
- Remélem, hogy örülni fogsz neki...-jegyi meg csak úgy félvállról, miközben bontogat tovább.

*Ahogy megkapja az ajándékát szép ölébe ülteti a kislányt, hogy ott örülhessen a macinak, amit aztán el is dob szépen bátyja felé, hogy minek, azt csak Ő tudhatja, minden esetre a bátyusnak ez nem nagyon tetszik. Egy fél percig még elnézegeti, a piciket, majd már bontja is ki a kézhez kapott ajándékot.*
Boldog Karácsonyt Neked is, drágám.*Nagy örömre sikerül a kis mini akciója, az ajándékával kapcsolatban, azonban mikor kinyitja a sajátját egészen meglepődik, sőt kifejezetten furán néz. Nem igazán érti mi ez, igazából, vagyis, az oké, hogy egy kulcs, de semmi rá, vagy mellé írva.*
S mondd csak, ez minek a kulcsa?

*Jonathan mosolyog. Valahogy sejtette, hogy a kis neje nem fog egyből rájönni, hogy mit is kap készhez így karácsony alkalmából. Szóval vesz egy nagy levegőt és belekezd a nagy mesélésbe.
- Nem tudtam, mit vegyek neked. Sok mindenen gondolkoztam, valami nagyon hasznosat akartam. Így kaptál nekünk egy nyaralót. Vagy telelőt. Nem tudom, hogy nevezik ezt. Olaszországban van, a tengerparton.-magyarázza még mindig az elégedett kis mosolyával, miközben megérkezik vissza hozzá kisfia és elkezd rámászni, a kezében valami pálcika van, amit ki tudja, hogy honnan szedett. A papika meg rögtön el is veszi tőle, nehogy még véletlen lenyelje vagy valami. A zsebébe rejti.
- Babám, ezt nem szabad...-mondja neki, majd újra nejére néz.

Hogy micsoda? Jesszusom...*Szép nagy mosoly lesz az arcán, majd vigyázva a kislányra szépen megölelgeti Jonathant, majd egy nagy csókot is kap.*
Hát.. az én ajándékom semmi, ehhez képest... de azért remélem Te is örülsz majd neki.*Na hát igen, ehhez képest tényleg értéktelen meg semmilyen Meredis ajándéka, de hát nem is sejtette a drága, hogy mit fog kapni, meg hát... biztos benne, hogy Jonathan örülni fog neki. A nagy örülései után meg már nyúl is egy következő ajándékért a babáknak ami két nagyon édes kis ruhácska, ami aztán így is van már egy csomó nekik, de ez egy különleges kis karácsonyi... s még cipőcskék is vannak hozzá.*
Jajj ezek annyira édesek voltak, hogy nem hagyhattam ott...Deee... most menj a zongorához.*A kérést szép boci szemekkel adja elő, mert hát nagy dolog elrángatni Jonathant az ajándék bontogatás mellől, de nincs karácsony zene nélkül, legalábbis számára.*

Jonathan is kibontogatja az ajándékát, szépen, vigyázva, aztán elkezdi nézegetni. Első körben nem nagyon jön rá, hogy mi is az. Felhúzza szemöldökét, aztán megköszönni a dolgotr és feláll, hiszen parancs hangzott el.*
- Köszönöm szépen ezt a...dobozt. De most mennem kell, zongorázni valami karácsonyi nótát. Egy olyat, amit mindenki ismer, s szívből szól a gyermekinek is, meg a kedves kis feleségének.
- All i want for christmas is you...-énekli is a dallamra a családkájának, de aztán inkább elneveti magát a minőségtelen előadásán. Végül pedig az éneklés lehetőségét átruházza a nejre.
- Szerintem jobban járnának a gyerekek is, ha inkább te énekelnél.-mondja vidáman, aztán némán játszik tovább, hiszen karácsonyra nem dobhártyaszakadást illik ajándékozni.

Jajj Jonathan... ez egy doboz... nyisd ki, s nézd meg.. ott van ilyen dohány tartó, vagymi, meg pipa, meg az ehhez szükséges dolgok...*Miközben magyaráz meg is rázza párszor a fejét... Ő itt keresgélt, hogy valami igazán szép dolgot találjon, erre még csak az se derül ki róla, hogy micsoda... na szép. Viszont a nagy vigyorgás azonnal visszatér arcocskájára, amikor meghallja a dalt, sőt, az énekkor még el is neveti magát.. hát igen, ahogy Ő nem tud zongorázni, ugyanannyira nem tud énekelni a drága férj.. de ez nem is baj... ez a feladat hadd maradjon rá.*
Gyertek drágák ide hozzám.*S finoman magához húzza kisfiát is, aki éppen ott ült mellette, úgy kezd el énekelni. Az eleje még jól is megy, majd úgy hirtelenjében begyorsul az egész.. amivel persze nincs semmi gond... csak kicsit meglepik a dolgon.*
Te mondd drágám, nem volt ez egy kicsit gyors?*Teszi fel a kérdést, természetesen a dal végén.*

Mikor Jonatthan megtudja, hogy mi is az ő csodás ajándéka, rögtön jobban örül neki és magához veszi a zongorája tetejére, majd mikor a dallal végzett, ki is nyitja, s meglátja benne a csodaszép pipát. Kiveszi belőle és a szájába teszi a végét. Megszívogatja kicsit, majd bólogat.*
- Tökéletes. Már úgy is akartam beszerezni egy újat magamnak.*magyarázza vidáman, majd felhúzza a szemöldökét és a billentyűkre néz. Aztán fel a kottára és elkezdi nézni és újra játssza a végét, ami ugyan olyan tempóban van, mint az előbb. Aztán megint, s még mindig ugyan az a tempó. Ekkor leveszi a kottatartóról és odadugja a neje orra alá.
- Ez a tempó...*mondja neki, majd rámutat a sorra, amitől játssza. Csak arra nem jön rá, hogy a kisasszony az eredetihez képes mondja. Hiszen Jonathan szépen átírta a ritmust meg még néhány hangot is, s ha Meredis belenéz a kottába, ezt láthatja, hiszen ceruzával van beleirkálva.

Örülök, hogy megfelel. Az az öreg bácsi a boltban vagy 20-at megmutatott nekem... s magyarázta, hogy mi a különbség köztük, de hát én az ilyenekhez nem értek.. s nem is akarok igazán, szóval ez volt az, ami megtetszett és megvettem.*Még férjecskéje próbálgatja a számot, hogy majd neki legyen igaza, addig Ő csak mosolyogva játszadozik a törpékkel, majd mikor odadugják a kottát csak elveszi s még jobban elvigyorodik.*
Igen drágám, Neked talán ez a tempo, de az eredeti nem ez... szóval ne akard megmagyarázni, hogy Neked van igazad.*S a végén egy szép nagy nyelvnyújtás. Ilyenkor van az, amikor visszamegy a korban s mint egy 5 éves viselkedik. De amíg Jonathan is így tesz, addig Őt nem zavarja... meg amúgy se igazán, de az mindegy.*
S mondd csak, mikor megyünk nyaralni? vagy telelni... vagy akármizni?

Jonathan csak bólogat, jót választott a neje. Aztán meg jön a nyelvnyújtás, amire csak megingatja a fejét és visszateszi a kottát a helyére. Aztán jön a magyarázás a nyári lakról.
- Akkor mész oda, amikor csak szeretnél. azzal, akivel szeretnél. Annyi időre, amennyire csak szeretnél. A te neveden van, van egy őr is,a ki csak akkor enged be valakit, ha vele vagy, vagy van tőled levele, hogy beengeded.-mondja neki bólogatva, majd visszaül a zongorához és keres egy másik nótát, aztán piszkodul rávigyorog nejére.
- Akármizni meg majd este, vagy ha a gyerekek alszanak.-egy kacsintás és máris játszik a férfiú egy újabb karácsonyi nótát, ami a Carol of the bells címre hallgat.
- Remélem, ebbe is belekötsz.-mondja nejének morcosan, majd kinyújtja ő is a nyelvét. Karácsonykor egy-egy napra ő is gyermekké válik.

Édesem.. én kérdeztem MI mikor megyünk... Rábízhatnánk egy-két napra a törpéket Grannyre- vagy akár Brianékre is... Jane úgyis imád babázni.*Szépen elvigyorodik, majd az őrös dolgon még jobban. Milyen nagyon vigyázva van rá.*
Hogy én mennyire tudtam, hogy ezt nem fogod kihagyni.*A kacsintásra dob egy puszit, majd a babákat egyesével berakja a székeikbe, Ő pedig a zongorázás közben elvonul egy kicsit a konyhába. Kezében egy bögrével tér vissza, amiben fincsi tejcsi van.*
Tudod, csak akkor kötök bele, ha bajom van vele...*Odacsüccsen a zongorához Jonathan mellé, s ad egy puszit is, hogy ne legyen ott az a csúnya morcosság.*

Jonathan fejet ingat. Persze, hogy tudja,de most ő is szeret kötözködni, ez van. Mindezek után feláll és elindul a konyháig az ő mezítlábas, tappancsos módjában és vesz magához kekszet, aminek a birtokában leül a kanapéra. A tálat az ölébe rakja és egy kekszet a szájához emel, de aztán mielőtt bekapná, megrázza a fejét és visszarakja a többi közé, megint feláll, de most nem megy messzire, csak a dohányzó asztalra pakolja le az ölének eddig tartalmát, majd visszaül és ásít egyet. Eszébe is jut erről valami.
- Mi lenne, kincsem, ha fognánk a babákat és bebújnánk velük az ágyba? Látom, hogy ők is nyűgösék még egy kicsit.-itt elmutat a gyermekik felé, akik felé ezzel az erővel el is indul és a kisfiát a karjába veszi.
- Na, mit szólsz?-kérdezi nejét mosolyogva.

*Miután ott lett hagyva a zongoránál egy ideig még nézegeti a kottákat, aztán miután már elfogyott a tejecske kel föl. Megint elsétál a konyha felé, hogy ott készítsen magának valami reggeli félét, meg, hogy tejet melegítsen a babáknak.*
Véleményem szerint csak éhesek, és Te vagy nyűgös, de ha nagyon szeretnéd, akkor visszamehetünk...*Bár kicsit nehéz szívvel hagyja ott reggelijét, mert hát ugye nagy étkű a nagylány.*
De a kérdésemre nem kaptam még választ...*Mindezt aközben kérdezi, hogy már ezébe vette kislányát, egy kicsit ringatgatja, majd el is indul a hálóba.*