Corsini kastély

*Fura, de most valahogy nem élvezi a hercegnő, ha körberajongják. Nyomasztónak és unalmasnak tartja az embereket, mégcsak mulatni sem tud rajtuk. Nagyokat sóhajtva mászkál az emberek között, hátha lát valaki ismerőst, vagy valakit, akin jót szórakozhat. Elhalad az ajándékos asztal mellett, egy elégedett mosollyal nyugtázza, hogy elegendő ajándékot kapott. De Ő most leginkább egy bizonyosra kíváncsi. Amint meglátja ennek az adóját szépen elmosolyodik.*
Na gyerünk, mosolyogj. Ha másért nem, csak mert a szülinapom van.*Igen, természetesen Leopoldhoz ment oda. Ő szinte az egyetlen a teremben, aki ilyen komoran néz, s ezt a drága hercegnő nem tűrheti.*

Leopold száj húzogatva néz körbe az általa unalmasnak és mindenek felett ostobának titulált embereken. Ki az aki még fizet is érte, hogy egy királyi szülinapon ott legyen? Nevetségesek. Lábai keresztbe vannak rakva, már éppen hunyná le a szemeit egy pillanatra, mikor odalép hozzá unokahuga és kér tőle valamit.
Megvillant felé egy inkább grimasznak beillő eltúlzott mosolyt, aztán megrázza a fejét.
- Nem megy. Mást szántam már neked-mondja neki teljesen semleges hangon majd elnéz másfele, amerről egy fotós közelít, hogy ő majd lefényképezze a kettősüket, hogy mennyire szeretik egymást.
A beállított műpózt nagyon megköszöni majd eltűnik a balfenéken.

Mi az, hogy nem megy? Leopold... mi van Veled?*A kijelentésre egy csöppet lehangoltan ráz fejet. Igazán nem érti mi történt, hisz fent még nevetett is a herceg. Az első fotósnál még szépen elmosolyodik, majd fordulna vissza Leopoldhoz, de megszólalása előtt jön egy másik, aki inkább újságírónak tűnik.*
Hogy a fenébe jöttek ezek be? Menjen most innen.*Szól rá megszokott stílusán, biztos benne, hogy ezt még olvasni fogja valahol.*
Szóval... elárulod mi a bajod?*Karba teszi kezét, s úgy néz a királyra. Egyszer-egyszer oldalra pillant, ahol még mindig ott áll az újságíró, s éppen sebesen írogat.*

Mikor Chiara elzavarja az újságírót, Leopold csak pöffent egyet. Egyet ért a lánnyal, de ezt nem kellett volna, pontosan amiatt, hogy ne olvasson vissza magáról ilyeneket a hercegnő. A Corsini család hírneve így is olyan ingadozó...Köszönhető ez a mágikus paparazzóknak, akiknek nem elég Delilah Magical és egyéb hangulatos előadókat követni, a királyi család tagjait is kell. De mindegy is, nem foglalkozik vele. Inkább válaszol a lány kérdésére.
-Esetleg elárulom.-mondja lehajtott fejjel aztán visszanéz a lányra, majd az újságíróra.
-Tudod, kezdem azt hinni, hogy...Van Egy Lány...-mondja neki az utolsó szavakat jó hangosan, nehogy a kis íróhaver ne hallja meg.
- Nagyon Szép...érted már?-itt az első szavak hangosak, aztán meg sóhajt egyet és még halkabban szólal meg, hogy a cikkes azt olvasson le a szájáról, amit csak akar.
- Egyébként meg csak utálom a tömeget.

Oh Casanova. Már azt hittem tényleg beleestél valakibe.*Vigyorodik el a hercegnő, majd karon ragadja a királyt.*
A tömeg undoron könnyen segíthetünk. A társaság 90%-a észre sem veszi, hogyha eltűnök egy kicsit.*Szóval elindul kifelé, de mivel ott is embereket talál, elindul arra, ahol biztos nincs senki. Régebben is mindig oda menekült, vagy éppen menekültek. Útközben, miközben hátrafordul észre veszi, hogy az újságíró követi őket. Megáll, sóhajt egyet, majd közelebb megy az illetőhöz.*
Idefigyeljen. Egyáltalán nem tudom mit keres itt, de ha szándékozik itt maradni, akkor tűnjön innen, mielőtt kidobatom.*Egy szép kedves mosoly, majd már megy is vissza, hogy tovább "rángassa" Leopoldot.*
Nos, itt már nincs tömeg undor. Itt már mosolyoghatsz és odaadhatod az ajándékomat is.

- Honann tudod, hogy nem gondoltam komolyan?-kérdezi Leopold a lánytól, miközben már mennek is elfele oda, ahova Chiara húzza őt. Végül megállnak, de egy nagyon forgalmas helyen és a hercegnő ott kezd el kiabálni a publicistával, hogy menjen ahova akar.
nem kevés szempár rájuk szegeződik, szóval most Leopoldon van a sor, hogy elhúzza tesóját a sarokba, ahova mindig is szoktak menni. Itt a zsebébe nyúl és így néz a lányra.
-Tök jó, hogy ide hoztál, de neked vissza kell menned, a te partid. Rengeteg pénzt kiadtam érte.-mondja neki kissé szarkasztikusan, majd elfordul és az oszlop faragását kezdi el nézegetni, az izgalmasabb.

Ha igaz lenne, miért így mondtad volna? Szándékosan az újságírónak?*A kérdés után megingatja fejét, majd ismét elmosolyodik. De ez nem tart éppen sokáig.*
Tömeg undor, mi?*Itt már hangja sem olyan vidám, mint amilyen eddig volt. Sikerült felhúzni Leopoldnak.*
Csak ez számít? Hogy sok pénzt dobtál ki érte? Akkor legyél boldog, visszamegyek. Az ajándékot meg add oda valami cselédnek, azoknak úgyis több kedvességet mutatsz.*Majd szépen megfordul, hogy bemehessen, s meg kereshesse férjét, vagy bárki mást. Közben belefut az újságíróba is, akire csak rámordul, hogy menjen odébb, aki ezek után ismét sebesen írni kezd. És ha címlapokon lesz, hogy Chiara agresszív? A hercegnő csak nevet rajta egyet, és odébb dobja a lapot.*

Leopold felrántja a vállát. Ha Chiara ilyeneket gondol róla, hogy csak ez számít, akkor menjen. Ha a családja hírneve megy tönkre amiatt, hogy őt semmi nem érdekli, ám legyen, de akkor megnézheti magát.
Miután a lány elmegy, Leopold még ácsorog egy darabig úgy, hogy a tömeg nem veszi észre, mi történik vele ott a hátuk mögött.
Nekidől az egyik tartóoszlopnak majd elkezdi picit beleveregetni a fejét, pontosan azért, hogy kiverjen onnan valamit. Vagy valakit? Mindegy is. A rövid kis közjáték után elindul kifele. Pontosabban az ajándékos asztalnál megáll és a zsebébe férő ajándékot kipakolja rá ezüst csomagolásban. Ezek után meg kisétál, mintha mi sem történt volna, s ez már tényleg senkinek nem tűnik fel. Partiznak.

*Ahogy Chiara szépen berohan, nem éppen nyugodtan egy-két ember észre is veszi, sőt.. feltűnően sokan. Csak gyorsan besiet egy közeli mosdóba, hogy ott aztán lenyugodhasson, majd szép, műmosollyal lép ki. Szokása túldramatizálni a dolgokat, de ez senkit se lep meg, aki kicsit is ismeri a lányt. Ahogy elvegyül a tömegben pár emberrel leáll egy-két szót beszélni, majd végre eljut az ajándékos pultig. Ott nézelődik, ki is bont pár ajándékot, mikor a kezei közé akad a király ajándéka is. Először fejébe veszi, hogy nem bontja ki, majd a túl nagy kíváncsisága kibontatja vele. Elmosolyodik, majd oda adja az egyik cselédnek a dobozt, hogy vigye fel a szobájába. Szemével gyorsan keresni kezd, de csak nem találja Leopoldot. A tömegbe menni nem érdemes, ott biztos nincs, hát kimegy, hátha ott több szerencséje lesz.*

Kint tökéletesen felszabadul a Leopold lény. Mély levegőket vesz. Mélyeket, szabadakat, mint egy kullancs, aki most találta meg a vért sok évnyi várakozás után. Szabadan lépked, szabadan néz, egészen addig, míg ki nem ér a kertbe, ahol arcát megcsapja a finom, friss, hideg szellő, s kellemes borzongás járja át kukac testét. Körbenéz a tájon, az ő birodalmán. A saját, királyi birodalmán. Büszke, legbelül büszke, s mit sem gondol a lányra, kit most ünnepelnie kellene. Unokabátyi kötelességeit már megtette, mindent, sőt még többet is, mint amire tellett volna tőle. Legalábbis ő így érzi és büszke magára. Kint, az éjszakai tájon elindul le a partra. Le a partra, ahol gyermekkorában oly' sokat játszadozott felhőtlen.Hamar le is ér, leül egy turistáknak kihelyezett padra. Le is hajol egy marék kőért és elkezdi dobálni őket bele a vízbe.

*Ahogy kiér rögtön megcsapja a hideg levegő, amitől meg is borzong, vissza kéne mennie valamit felvenni, nehogy megfázzon. Meg is áll, hogy visszaforduljon, aztán mégiscsak meggondolja magát és leindul a kert felé. hogy körbenéz a pár kint lévő vendégeken, elmosolyodik. Ezeknek az embereknek a nagy részét soha életében nem látta, mégis itt vannak, hogy Őt ünnepeljék. Nevetséges a dolog, meg hát, kicsit szánalmasnak is tartja, de hát ha nekik ez élvezet, hát legyen. Több ajándékot kap. Ahogy a kertbe ér, s körbenéz egy nagy sóhaj kíséretében fordul meg, tanácstalanul. Csak néz körbe, mint aki teljesen elveszett...aztán megpillant valakit a parton. Először nem biztos abban, hogy az e, akit keres majd mikor elindul arra felé, hamar felismeri az illetőben a királyt. El is mosolyodik és megszaporázza lépteit. Mikor odaér, nem ül le mellé, hanem elé, a homokba.*
Csak nem bujkálsz?