Somerset utcái

.

*Jonathan egy fekete kabátban, fekete sállal a nyakában sétál ki az utcára, ahol angliában már szokás szerint szakad az eső. Már csak ez kellett a lehető legjob hangulatához. Megintcsak elhagyja a száját egy amolyan, óbasszameg, dehát ennyi még belefér. Nézi közben, hogy Meredis követi-e, miközben fekete sportautójához sétál. Ott megáll és kinyitja az ajtaját.*
-Maga hova megy?*teszi fel a kérdést. Hátha a hölgynek egy kis szállításra van szüksége...*

*Jonathan észreveszi meredis arcán a kis kesereddtséget, hogy haza kell menni. S hirtelenségében valamiért megszállja a szentlélek.*
-Itt van a jelenlegi lakom 5 percre autóval. Nem tudom, maga merre lakik, de ha messzebb, nálam megvárhatja, míg eláll a csapadék. Utálok esőben vezetni, gyalog meg nem engedem el.*Úristen, hát mi van itt? Csak nem előbújkált a férfiú etikettes énje? Amíg a válaszra vár, átsétál a jármű másik oldalára s beül a vezetőülésre, hogy aztán belülről kitárhassa az ajtót, hogy a kisasszony is helyet tudjon foglalni.*

Jonathan a tegnapi napot, a többi részét egészen könnyedén átvészelte. Egy valami zavarta csupán, hogy a lakásában terjengett egy teljesen ismeretlen, kellemes illat, amit nem tudott semmihez kapcsolni. Szóval inkább nem is foglalkozott vele.
Másnap, azaz ma pedig igen korán kelt. Összekapta magát, s már indult is a zeneiskolába. A nagy melegre való tekintettel, a mi a tegnapi esőt követte, ma nem vett fel kabátot, csak valami kis zakófélét, amihez egy fekete sálat vett a nyakába és kalapot a fejére. Így járja a Somerseti utcákat gyalogosan. Egy esernyő is csüng a csuklóján. Ahogy sétál az iskola felé, elhalad először egy zöldséges mellett, ahova viszont be is tér és jó egy kiló szőlővel távozik. Egy kicsit mániákus a gyümölcs iránt. Szóval már egy zacskó is csüng a kkezében, ahogy besétál a zeneiskoláig, ami a mai napon szerencsére nem tart zárva, szóval a vörös férdiú lenyomja a kilincset és belép a roboszt épületbe.*

Jonathan bólogat. Hát akkor vecsizni mennek, meg ugye cipőt venni előtte. Na de ekkor jön a baki, Meredis nem akar a betonra lépni. Hát legyen. Jonathan odasétál az autóhoz, kinyitja az anyósülést, majd vissza a lányhoz és egy finom mozdulattal ölbe veszi. Még szerencse, hogy olyan kis pehelysúlyú, amilyen. Amint lerakja az ülőhelyre, rcsukja az ajtót és már megy is a saját helyére. Az autó pöccre beindul, már indulnak is. A vörös az egyik központi bevásárlócentrumhoz hajt és megáll. Majd átmegy a másik oldalra, lányka kézbe, be a boltba.
- Na. Akkor én szépen menni fogok, te meg majd mondod a bolt nevét, ahova bemenjünk...

Jonathan csak megy, megy és rendíthetetlenül megy. Aztán végül elérnek a bolthoz a sarkon, ahova be is sétál a lánnyal és lerakja őt az első, központi ülőhelyre, majd odasétál az egyik kiszolgálóhölgyhöz és odavezeti társához.
- Na, mondd a hölgynek, hogy milyen cipőt szeretnél és ő majd segít neked választani.- mondja vidáman, majd leül egy puffra ott, valahol a közelben, hogy figyelje a ténykedést. Nagyon reméli, hogy meg fogják találnmi a megfelelő darabot, ha meg nem, akkor marad az öl-módszer. Addig pedig, hogy az időt ne vesztegesse, válaszol a hölgyeménynek.
- Amikor neked jó. Nekem ez volt a vizsgám, többet már iskolába sem járok. Dolgozni meg akkor megyek, amikor én jónak látom.

Szerencsére a ciővásárlás nagyon könnyen halad, így hamarosan be is fejezik. És még kap egy kis információt arról, hogy mikor is mehetnének oda, ahova kell.
- Két hét múlvára lefoglalom a helyeinket.- közli nemes egyszerűséggel, majd a zsebébe nyúl, hogy elővegye pénztáráját, ami egyszerű feket bőr, de bele van nyomva egy zongora meg magának, az úrnak a monogramja. Szét is nyitja, elővesz megfelelő mennyiségű fontot, kifizet, majd figyel a párjára, aki éppen az ölben vivés jó dolgait magyarázza. Tehát amint mindennel megvannak, Jonathan nem engedi, hogy a lány talpára álljon, ölbe kapja és elkezdi kicipelni. Az eladőnők meg kicsit irigykedve ugyan, de kuncogva néznek utánuk. A legközelebbi megálló pedig egy elegáns étterem a város szívében, ahova az úrfi lazásan lepakol majd kinyitja az ajtót a mellette ülőnek, karját nyújtja felé, s így sétlgatnak be.