Requiem Zeneakadémia

Jonathan természetesen egy tizedmásodpercre kiesik a mély koncentrációból, mikor meghallja, hogy az ajtó nyitódik. De aztán tovább játszik, és igen,tényleg fenomenálisan, ahogyan azt illik. A végén az utolsó akkordot jól odacspja, dehát az érezhető, hogy nem így lesz majd az eredetiben. Aztán mikor végzett, szépen odafordul Meredis felés bólint neki, hogy vette a dícséretet. Aztán a pulcsiját is megkapja. Lerakja maga mellé a fölre, vagyis csak leejti.
- Megvoltam nélküle.- Közli egyhangún, majd int a lánynak, hogy üljön le, egyelőre most nem próbálni fognak még.
- Mindenkinek kell egy kisebb show. Szeretném ha megmutatnád a ruhádat. Aztán a többiről utána döntünk.- morogja, miközben ő is feláll a székről, vérvörös nyakkendője csak lazán a nyakára van dobva, megkötetlen.

Jonathan jól megnézi magának a lányt, s mikor az éppen háttal van neki, megnyalja aprón a száját. Igazán csodaszép. De mire újra szembekerülnek, csak komoran nézi és bólint.
- Úgy gondoltam, nem lenne értelme, ha végig állnál és csak elénekelnéd. Tehát a javaslatom a következő: Bejössz. Kiállsz a közönség elé, elmondod a kis szöveget, ami dal előtt van. Aztán leveszed a cipőd, és...és felülsz a zongorára. Ott elhelyezkedsz és énekelsz. A háttér egy sima vízkép lesz.- Na, nagyjából ennyi a dolog, amint a fiú fel tud sorakoztatni. Aztán meg lehet vétózni, vagy éppen nem.

- Természetesen nem úgy gondoltam, hogy felpattansz, vagy felrepülsz, vagy ilyesmi. Az ilyen esetekre direkt van egy kis lépcső.- Amint elmagyarázza a fiú, hogy mi is az a dolog, elmutat a sarok felé, aholis megtalálható ez a bizonyos dolog.
- A cipő meg...Ha neked az úgy jobb, ha mezítláb jössz be, akkor rendben.- Miután ezt kimondta, elindul egy kabátakasztó felé, ahol lóg egy hófehér ing. Szemrebbenés nélkül nekiáll vetkőzni. Le a feketét, fel a fehéret, Majd a nyakkendőt is felakasztja az ing után, így sétál vissza a lányhoz. Mint Eric herceg, pont olyan, csak nem szakadt a nadrgája és teljesen máshogy néz ki.
- Nagy mikrofont szeretnél, amit fogsz, vagy éppen csak egy felragasztottat?- amint a választ megkapta, a fiú jelzi, hogy felőle kezdhetik is a nagy, utolsó próbácskát.

A próba gyorsan halad, írtó ügyesek. Pontosan tökéletes megy minden, az egy hét alatt olyan nagyon rágyakoroltak, hogy nem eshet meg az, hogy egy kicsit is rontsanak. Amint a kapott két óra letelik, Jonathan feláll.
- Azt hiszem, már csak reménykedhetünk.- közli nyugodtan, majd besétl oldalt egy ajtón, be a mellékhelyiségbe. Onnan egy kicsit vizes képpen jön ki, s már szedi is össze magát mégjobban. Nyakába rakja a nyakkendőt és megfogja a kottát, ami amúgy már nem is kell, csak hát nem látphetnek fel anélkül a színpadra. Amint mindene megvan, és Meredis is mindennel ekékszült, szépen kinyitja az ajtót és nekiindul a közönség soraiba, hiszen mindenki onnan nézi az előadást. Természetesen a vörös férfiúnak és társának az első sorban van a helyen, ez alap.

A helyzet az, hogy az első kettő gyatra volt. A harmadik egészen elfogadható volt, a nyegedik pedig...le a kalappal. Az énekes hangja egész termet betöltő, s a kíséret...Jonathan ugyan nem szereti a hegedűt, de el kell ismernie, hogy tud az, aki játszott rajta. A vörösön viszont nem látszik egy cseppnyi megrendülés sem. Még a függöny mögött elönti őt a vágy, és megszorítja a lány kezét. Aztán elengedi és kivonul, amint őket szólítják fel. Jonathan a zongorhához vonul, kirakja a kottát, természetsen becsukva. Mindeközben Meredis is teszi amit kell, és a háttér leereszkedik mögéjük. Hát akkor mehet a menet, sok sikert!

Jonathan végig teljesen átélve játssza a dalt, de minden egyes mozdulatát figyeli a lánykának, aki ide oda megy, és csinálja, amit kell. Egyszerűen meseszép. És aztán jön a dolog, ami megrendíti teljes hitében. Meredis mellé ül, s az utolsó mondatát a dalnak, már hozzá énekli, Még szerencse, hogy a kisujjában van a fiúnak minden egyes hang. Ha nem lenne, akkor bizony erősen félrenyomta volna. Megnyalja kicsit a szája szélét, ahogy feláll és kivonul a színpad alajére, kézenfogva partnerével, és meghajol. Aztán kivonul a színfalak mögé és összerogyik egy székre. Neki bizony ilyen strapás a dolog.
- Ügyes voltál.Még két fellépő itt, és utána jön az egyéni számok első csoportja, amit én nyitok.- Motyogja, a végét szinte csak a padlónak, miközben feláll és elindul a kis öltöző-próbaterem felé, ahol gyorsan nekiáll vetkőzni, meg bekapni egy pár szem szőlőt és kortyolni valamit.

Nem telik bele sok idő, máris Jonathant szólítják a színpadra. A vörös ki is vonul talpig feketében. Ahogy lenéz a közönségre, éldott örömére nem is látja Meredist. Tehát nyugodtan nekikezdhet a játéknak. Játszik, ahogy csak kitelik tőle. DE aztán történik valami. Az első sorban mozgolódás lát a szeme sarából, és lám, egy fekete sorány úszik be a képbe. Ez már baj. Jon olyan szinten oda koncentrál, hogy rögtön egy hangot el is üt, aztán mégegyet. Erre nekiáll másképpen játszani, mintha direkt lene ez benne. Szerencsére ha nagyon jól csinálta, akkor fel sem túnt senkinek, éshát miért ne csinálta volna nagyon jól. Lábremegve mászik le a színpadról, még a meghejlás is elmarad. Gyorsan bezárkózik az öltözőjébe.

Jonathan ahogy bemegy az öltözőbe, lefekszik a sarokban, eldugva fellelhető kis ágyra. A hátán fekszik, lábait felhúzza mtató és hüvelykujja közé szorítja orrnyergét, nyugtatja magát.
De nem sokáig végezheti egyedül ezt az áldásos tevékenységet, hiszen kopognak.A férfiú már nyitja a száját, hogy azonnal takardjon el, akárki is az, de rájön, hogy mitsem használna, a már említett hangszigetelés miatt, ami van. És a hangok se ki, se be. Szóval feláll, odasétál, kinyitja résnyire, s mire az illető, aki ott van, bejönne, ő már ugyanúgy fekszik, ahogy azt tette eddig.

Jonathant szinte nem is éri meglepetésként a bejövő kiléte, de azért mgjobban elsápad, mikor kiderül, hogy tényleg az jött, aki. És gratlulál. A férfiú erőt vesz magán, iszik az égy mellé lehylezzt pohárból és megszólal.
- Másodszor pedig?- kérdezi halkan, a padlót nézegetve. És lehet, hogy jobban tette, hogy ezt tette. Ugyanis mikor felpillant, elönti őt valami egészen furcsa dolog. A szíve kicsit elkezd jobban dobogni, mikor a zavart látja a kis hölgy arcán.

Jonathan semmi erőt nem érez ahhoz, hogy szavakkal megindokolja azt, hoy mitől volt rosszul. Helyette csak feláll, köhint egyet, majd odasétál Meredishez. Néz le rá egy kicsit, miközben tenyereit felsimítja vállára, majd egy finom mozdulattal lehajol hozzá és csókot lehell az ajkára. Aztán gyengéden elkezdi húzni az ágy felé, hogy a végén leülhessenek.
Hát ez volt neki a nagy baja, nem bírta ki azt, hogy ne arra a csodás teremtésre figyeljen oda, aki jelenleg a kezei között lelhető fel.

Még szerencse, hogy a lánykát nem kell megrángatni, meg még szerencse, hogy van az öltözőben ágy. Ahogy Meredis hozzábújik, Jonathan szusszan egyet, s jobban mozgatni kezdi ajkait. Közben pedig finoman ledönti a hátára apartnerét, csak, hogy kényelmesebb legyen mindkettejük számára, na meg hogy bepótolhassák azt az időt, amit nem egymás karjaiban töltöttek el eddig. Ekkor a férfiú elengedi a lányka karját is és kazét a hajára simítja. Egyszerűen fenségesen érzi magát ezekben a pillanatokban, semmi nem ronthatja el. Remélhetőleg.

Szólítják a népet? Jonathan nem tudja egyszerűen mire válni a dolgot. elromlott volna talán a hangszigetlés?Lehet, hogy csak képzelte, tehát folytatja onnan a tevékenyéségét, ahol abbahyta, de nem. Másodjára is szólítják a tömeget. A férfiú lekászálódik Meredisről és megigazgatja magát, amennyire csak tudja. Elindul az ajtó felé, ahol meg is látja, hogy miért lehetett mindent hallan: Nyitva van.
- Legközelebb csukd be. Nem véletlen hangszigetelt, belülről is.- mondja egy kacsints közben, majd a kezét nyújtja a lány felé, hogy elindulhassanak ketten a függöny mögé. Amikor is kihívják az első ött helyezettet. Mindkét kategóriában benne vannak. Vagyis Jonathan is al eső öt között végzett, meg Meredisszel közösen is. Először a személyes kategória kerül hírdetésre.*
- A harmadik helyen Ludwig Victor Blair végzett. A második helyen Leslie Hall kisasszony található. És az első hely, nem nagy meglepetésre. Jonathan Ralph Milburn úr érdeme.- míg mindeki egetverő örömmel szalad ki a nyereményéért, Jonathan teljesen sima, amolyan ezegyértelművolt kifejezéssel sétál ki, kissé pirospozsgás arccal és kócolódott hajjal. Egy óriási arany violinkulcsot kap. Aztán következik a páros kategória.
- A harmadik helyen végeztek James Mongomery és Benjamin Smith urak. A második helyet Chow Sang-Hui úr és Mary-Anne Laudert kiasszony szerezte meg. És az első helyen pedig...Jonathan Ralph Milburn ús és Meredis Sonja Averie kisasszony jeleskednek. Nagy tapsot nekik.- Na itt már mindeki el van hűlve, hogy egy estén belül egy ember két díjet is vihet haza. Jonathan teljesen lázba jön. Először nem a nyereményért megy, hanem odaszalad a lányhoz, arcát a két keze közé fogja és megintcsak megcsókolja.
- Nyertünk! Nyertünk!- mondja neki átható örmmel, miközben kisétál a díjért, ami két, egymásba fonódó violinkulcs, de természetesen szétszedhető. Továbbá egy nyeremény út New Orleans-ba. De a legnagyobb nyeremény azért mégis csak az, hogy megkapták egymást.