Leopold londoni telephelye

Az altató hadművelet sikeres, Leopold azért megkönnyebbül, hogy van egy kis nyugta, nem csüng egy akár hercegnő is lehetne kislányka a nyakán. Nagy nyugalmában pedig kivonul a nagyszobába és kezébe vesz egy papírost, ami az asztalon hevert eddig. Rózsaszín papír, meg miegyéb. Ki lehet találni, mi az. Miközben olvasgat, az ajtón kopogtatás nélkül berongyol valaki. Magas, fekete hajú, vékony, kék szemű, eléggé szép. Ezekben mind hasonlít Chiarára, csak a korában nem, harminc felé járhat már. Isabelle az, aki mint mindig, még most is ugyanolyan szemtelen, mint valaha volt, tehát első dolga kikapni kicsi öcsikéje kezéből a levelet és elolvesni. A kérdése ezek után egyértelmű, Leopold meg nagyon sóhajt és megrázza a fejét.
- Ugyan, minek mennék? Nélkülem is tökéletesen meg fog gyógyulni.-kérdezi komoran, Isabelle meg amolyan, butavagyöscikém arccal fejet ingat és elindul megkeresni a kislánykáját. A hercegecske meg mélyen gondolkodóba esik és pár pillanat múlva felhívja az utazási irodát.

Ugyan leopold már réges régen olvasta a hírekben, hogy a drága jó atyja elhunyt, még véletlen sem enged az újságíróknak, hogy bejöjjenek lakásába és nyilatkozatot követeljenek. Idestova az egyetlen szegénylelkületű az volt, aki betekintést kapott lakjába, aki azért jött, hogy elvegye tőle. Na nem így magától, Leo akarja neki nagyon odaadani, s most végre sikerült is. robert vette meg tőle a hajlékot, Isabelle férje. Tehát a hercegecskének most nagyon vastag a pénztárcája. Na nem mintha eddig ne lett volna az, de az mindegy. Szóval éppen azon van, hogy remek sok ruhadarabját és mindenét összeszedje, hogy végre elindulhasson útjára, ahova a lehető legnagyobb örömmel megy. Nem, nem a Corsini kastélyba megy vissza. Ennek előtte viszont leül és elkezd megírni egy pár levelet azoknak, akik valamilyen szinten mégiscsak fontosak, hogy tudják, mi van vele. Philipnek, Josephinnek, Charlottenak, és Chiarának. Ennyi a tendencia, Ha ez el van küldve, minden jó lesz. Addig is a bőröndök ott pihennek a padlón.

Leopold roppantmód gyorsan írja a leveleket. Legutoljára hagyja azt, amit nem tudja, hogy elküldjön-e, vagy ne, a Chiarának szólót. Dehát nem tud mit kezdeni. Egyszerre a lány ront be az ajataján, táskástól, mindenestől. Leo felvonja először is a szemöldökét, de aztán csak odamorog neki, mikoron is jön a nagy monológ. A hercegecske fejet ingat.
- Neked is napsugarasat...-Cask ennyit mond, reményledik, hogy a kisasszony leveszi a témát, hogy ő itt most nem szívesen látott. Na nem mintha az lenne valaha is, akárki is Leopold lakjában, de az mindegy. Szóval az ifjú Corsini, miután kimondta, amit ki kellett, elindul a volt íróasztala felé, hogy felemelje a barna borítékot, amin a lányzó neve áll és Nathanael pecsétjével van ellátva. A kezébe nyomja, hogy olvassa.
Chiara!

Ha alaha is arra karnál vetemedni, hogy megkeress Londonban, ne tedd.
Vissza fogok költözni Olaszországba. Velence mugliövezetébe, egy régi ismerőssel.
Címet nem hagyok meg, tudom, ha nagypn akarsz, megtalálsz.

Bátyád,
Leopold

Amikoron is ez a dolog megtörtént, az exherceg leül az exkanapéjára. És vár. A reakciókra.

*leopold nem kap reakcót, csak további szavakat annak érdekében, hog menjen vissza. Sóhajt egyet. Nem bírja, ha Chiara megjátssza megát, igazából azt senkinél sem bírja, szóval inkább csak feláll a kanapéról, odasétál a bőröndjéig és kezébe ragadja.
- A levélre nagyon vigyázz. Ha gondolod, mutasd meg anyának is. Mondd meg neki, hogy majd meglátogatom.- Itt még eléggé komoran beszél, aztán elmegy az ajtóig, ahol lerakja a táskáját és visszalép Chiarához. A kezébe nyom egy kulccsomót.
- Üzletet kötöttem. Isabelle férjével. Itt vannak a lakáskulcsok, akkor jössz ide, amikor akarsz.- Leo itt fogja magát és egy szó nélkül ellép a lány előle, és kilép az ajtón. Már be is csukja maga mögött, a zár is kattan, a lányzó ott lesz hagyva. Na de nem, nem így. A hercegecske még visszanéz, bedugja a fejét a résen, amit kinyit.
- Utálom anyád. Nem hagyom, hogy királynő legyen belőle. Használd ki a nagy ágyam, amire csak akarod.- Itt viszont már tényleg elmegy az ifjú úr, irány horány. Vagyis ha nem is Horány, de Velence biztosan.