Meredis otthona

Jonathan már elig várta ezt a pillanatot, hogy elindulhasson kedves otthona felé, ahol egy: még sohasem járt, kettő: végre elutazhatnak kettesben a csodás New Orleans-ba és kettesben lehetnek annyit, amennyit csak akarnak. Szóval reggel szépen összekészülődött. Bőröndjét már este bepakolta. Azzel felkelés után szerencsére már nem volt gondja.
Szóval csak be a kocsiba és máris indulás a lány otthona felé. 15 perc kocsikázás, és már itt is van. Ki a járgányból, be az ajtóhoz, a kopogtató megmozgatása. Aztán a legjobb forma mutatása, hogy az életben először elbűvöljön egy családot. A háta mögött két csokor virág is található, de csak a tisztesség kedvéért, nem kenyere a növényzetajándékozás.

Jonathan erősen, virágostul magához szorítja a lányt, ajkait erősen az övéire tapasztja. majd amint lerakja, beljebb halad, ahogy ez meg lesz neki engedve.
Aztán az első dolga Meredisnek átnyújtani a virágot. 17 szál vörös, meg egy szál fekete rózsa. Aztán jöhet a bemutatkozás. Szépen végignéz először a nagymamán, akihez odamegy és átnyújtja neki a nárcisz csokrot.Aztán Brianhez halad és a kezét nyújtja felé. Közben pedig bemutatkozik, mivel az úgy illik.
- Jonathan Ralph Milburn. Örülök a szerencsének.- Jonathan el sem tudta volna magról képzelni pár jete, hogy így fog megint beszélni valakikkel is, de most így esett a dolog. Na persze ez nem rossz. Ahogy kezetrázott a fiúval, vagy nem, visszasétál a kedveskéjéhez és megragadja kezét.

Jonathan szépen int egyet a családtagoknak és roppantul örül, hogy ők így fogadták és nem fintorogva. viszont nagyon hamar el kell válnia a femilitől, ugyanis Meredis már menne is fel. Hát ő meg nem ellenkezhet, szóval megy utána, mígnem feérnek. A vörös férfiú kicsit ledöbben a látottakon. Próbálta már elképzelni a kedvese szobáját, de ennyire durvának soha nem gondolta. Csak nyel egyet, majd beljebb halad és elkezd nézelődni, míg a lányka vázát hozza. Viszont a körülményekről hamar el lesz vonva a figyelme, mikoronm is már csak a csókra eszmél fel. Sőt, még mosolyogni is elkezd.
- Remélem, összepakoltál már. Nemsokára indul a repülő.- Mondja csendesen, miközben közelebb merészkedik a lányzóhoz, és le is ül mellé, már ha egyáltalán szabad neki ilyet.

Jonatahan, miután Meredis megosztja vele, hogy már tegnap bepakolta a holmijait, a mindent tudók nyugalmával áll neki a teázásnak. először is maga elé húzza a forró vizet, majs belerakja az első filert ami akezébe akad. amyg az rendesen ki nem ázik, megint a fekete felé fordul, aki feltette neki a nagy kérdést, hogy vannak-e konkrét tervei. Először megingatja a fejét, majd szól.
- Nos, nem igazán. Vagyis a cirkusz az eléggé konkrét lesz, de az majd csak jövőhéten. A többi meg minden olyan, hogy amikor akarunk. Persze van még egy konkrét tervemn, de azt majd ott megtudod.- egy kacsintás, és mire az ifjú befejezi a mondókáját, addigra már ízesítheti is a teácskáját. Egy kis tejszín, egy kis cukor, keverés egyzer jobbra, háromszor balra, mint valami bájital. Amint mindennel megvan a fiúcska, szépen a sztájához emeli a csészét és hümmögve belekortyol. Persze előtte még elmormol egy egészségünkrét.

Míg Meredis készülődik, Jonathan iszogatja a teáját, eléggé kimérten, ahogyan azt az angol úriemberek szokták, ugyebár. Aztén a kedves elkészül. Ekkor ő is feláll, körbenéz, s megpillantja a lányzó bőröndjét, odasétál hozzá, hogy neki ne kelljen cipelni. De...sajnálatos módon olyan dologga kerül szembe, ami eléggé rossz szájízzel tölti el. Amikor felemeli a cosmagot, annak nincs semmi súlya. Gyanítja, hogy valami bűbáj miatt lehetséges ez. De inkább nem is mond semmit, csak viszi. Előre megy, le a lépcsőn. Amint leért a földszintre, kilép az ajtón, kimegy kapun, ki az autóhoz és elrakja azt, amit el kell. Majd visszasétál a házikóba. Szemével megkeresi utazópartnerét és odasétál hozzá.
- Sietnünk kéne kicsit. Nem nagyon szeretek az alsóbb osztályokon átverekedni, mikor már meg vannak töltve, inkább szeretek elsők között a gépbe menni.

Jonathan mosolyogva nézi, ahogy Mereid szorongat meg puszilgat mindekit, majd mikor visszaér mellé, lheajol hozzá és nyom a feje búbjára egy puszit, eléggé lehajolva hozzá. Aztán rámosolyog a nagymamára, majd Brianre néz és biccent neki.
- Két hét múlva hozom a rokonukat. Csókolom Granny, már ha szólíthatom így, és viszlát Brian.-mondja vidáman, miközben szélesen int a kezével, még egyszer kalapot is emel, majd elindul kifele az autóhoz, Meredisszel karonfogva. Aztán mikor kiérnek a járműhöz, kinyitja neki az ajtót, majd ő átmegy a túloldalra. Még várja, hogy a kisasszonyka integessen, ha kijöttek vele, vagy nem,majd elfordítja a kulcsot és már indul is a reptér felé.